Budapest, Lehel utca 4.
Bővebben:
A Lehel utcát korábban, az 1870-es évek előtt Nagylőportorony útnak hívták. A Lehel piac és a Dózsa György út között egy messziről látható toronyszerű épület emelkedett ki, amely a Nagylőportorony nevet viselte. Szükségesnek mutatkozott ez a megkülönböztetés, mert más építményben is tartottak ezen a környéken robbanóanyagot a honi katonaság számára. A mai Domus Áruház mellett állt a Császári és Királyi Tüzérlaktanya. Hozzátartoztak ezek a veszélyes épületek. Érthető módon szigorúan őrizték őket. A Lőportár utca mint védett utcaelnevezés a rég tovatűnt história emléke. Hallatára eszünkbe jutnak a gyakran nagyothalló régi tüzérek. Bizony-bizony az ágyúdörgés nemigen használt a dobhártyának. „Süket, mint az ágyú” - mondták évtizedeken át a végigszolgált tüzér hadfiakról nem titkolt mosolygással.
Eszmei férjeknek bizonyultak azonban ők, mivel nem hallották meg karattyoló hitvesük fegyverropogásnál kellemetlenebb, szűnni nem akaró pörölését.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely a XIX. század második felében utcanévadással is foglalkozott, úgy döntött, hogy a Nagylőportorony út nevét Lehel utcára változtatja meg az 1870-es évek folyamán. Mind ez ideig csak következtetni lehet, miért éppen Lehel vezér lett az út névadója.
1805-ben jelent meg Dugonics András piarista tanár, kiváló matematikus és nyelvész, nagyhatású Etelka-regényének harmadik kiadása, Füskúti Landerer Mihály nyomdájában. Regényirodalmunk kezdetét jelzi ez az áltörténelmi mű, amelynek felejthetetlen hatása évtizedeken át végiggyűrűződött a hazai művelődésben. Az Etelka-regényben az író Lehel vezért többször említette. Szerinte még Árpád-kori eleink helyezték el a Rákos mezején Attila kardját egy pogány szentély közepén. Mivelhogy Dugonics így fejezte be regényét: „Hogy pedig annak a nagy Istennek, ki őket a sok veszedelemből kisegítette, örök hálát adjanak, köbül egy oltárt építettek a Rákos mezején. Fölibe szúrták Attila kardját Melléje faragtatták Etelének buzogányát s kalpagját. Az oltárnak azon lapjára, mely Buda felé fordul e szavakat vésették:
A fővárosi tanácsosok emlékezetében nyilván az Etelka-regény emberi képzeletet felkeltő részletei éltek igen elevenen, amikor a Lehel utca elnevezése mellett döntöttek. A valóságos lőportorony és a képzeletbeli oltár mint kiemelkedő építmény kapcsolódott össze képzettársítás alapján a hajdani városatyák névadó gyakorlatában. A Váci út mellett terjeszkedő ' iparosodást tehát egy hagyománykereső romantika kísérte a kiegyezést követő évtizedekben.